Nagy szőlész-borász társunktól búcsúztunk, ma,de nem örökre.
Elfáradt, megpihent, csak nyugvó helyére kísértük, szüleihez.
Mi, akik Isten hívők vagyunk, tudjuk, hogy ez így van.
Ahogy figyeltem, az életútjának méltatását, a család bánatának egy mondata, kérdése, tovább foglalkoztatott:
Lajos, a drága jó FÉRJ, APA, NAGYAPA, vajon mit akart még mondani családjának?
Érzem,tudom, és hiszem, mert nem is mondhatott volna mást:
DRÁGA CSALÁDOM!
HA NEM IS TUDOM ÉLŐ SZÓVAL ELMONDANI NEKTEK KÖSZÖNETEMET, NYUGODTAN HAJTOM LE FEJEMET ÖRÖK PIHENŐRE.
TUDOM, HOGY AMIT VELETEK, KÖZÖSEN MEGVALÓSÍTOTTUNK, JÓ KEZEKBEN LESZ NÉLKÜLEM IS.
MÁR MINDENT MEGTANULTATOK, RÁTOK BÍZHATOM!
VIGYÉTEK TOVÁBB!
Csak ezt gondolhatta Lajos……..
/a szőlőtőke gyökere , mélyre hatol/
Elkísértük:
Szerető családja, barátok, a községek lakói,közelről, távolról.
A DA BIBERE Borlovagrend, a KESZTHELYI BOR BARÁTHÖLGYEK EGYESÜLETE,és, az EURÓPAI BORLOVAGREND HUNGÁRIA KONZULÁTUSA SOPRONI LEGÁTUSÁNAK NEVÉBEN jó magam is.
Mit is mond SZENT ÁGOSTON!
“A halál nem más, csupán átmegyünk a másik oldalra.
Az maradtam, aki voltam…….
Akik egymásnak voltunk,azok vagyunk
MINDÖRÖKRE!
Meg is fogod találni a lelkemet, s benne, letisztult,egész, szép,gyöngéd szeretetemet!
Kérlek,légyszíves…ha lehet…..töröld le könnyeidet,és ne sírj, azért mert szeretsz?!
/Úgy is tudod, hogy fent várlak, és találkozunk, ha eljön az idő…….ha valamit nem tudtok, csak kérdezzetek,…….figyeljetek…..érkezni fog a válasz!