Az Európai borlovagrend Soproni legációjának vezetésétől, azt a megbízást kaptam, hogy mutassam be borvidékünk történelmét, múltját, jelenét és szóljak a jövőről is.
Előre megállapíthatjuk, hogy borvidékünk múltja is, jelene is sikerekben gazdag. A jövőjét pedig, azok a fiatal borászok tehetik ígéretessé, akik már most elkötelezett borászként kivalló borokat alkotnak. Csak néhányat említve: ifj. Jandl Arnold, Sterlik Dávid, Szita Ákos, Taschner Kurt, Luka Enikő. Itt csak a fiatal magyar borászokat említettem, a soproni borvidék jövőjét építik azok a fiatal osztrák borászok is, akik a mi borvidékünkön készítenek kiváló borokat, például: Weninger Franc és a Pfeinszl lányok. Borvidékünk a legkülönösebb éghajlatú, szubmediterrán dombok, szubalpin hegyek, kontinentális alföldi sztyeppei tó, csapadékos, a Fertő-tavat szegélyező dombokon terül el. A talaj löszben, csillámpalában, illetve agyagban gazdag és még a mész is megtalálható. A soproni borvidékhez két körzet tartozik, soproni körzet: Fertőboz, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőendréd, Fertőszéplak, Harka, Kópháza, Hidegség, Nagycenk és Sopron. A kőszegi körzet: Cák, Csepreg, Felsőcsatár, Kőszeg, Kőszegdoroszló, Lukácsháza és Vaskeresztes. A művelt terület kb. 1600 hektárra tehető. A földhivatal nyilvántartása szerint mintegy 140 dűlőt nevezhetünk meg. A termőhely szerint osztályozás ma már fontos minőségi jelzés.
A soproni borvidék történelme időszámításunk előtt legalább 800 évvel kezdődhetett. Területünkön ekkor a kelták éltek. A kutatások szerint már fejlett szőlőkultúrát valósítottak meg. Ezt erősítheti az, hogy a kelták Hispániából és Galliából érkeztek hozzánk, onnan ahol a szőlőkultúra, ugyan, csak fejlett volt. A vándorló népek a szőlőt, mint a kultúra egyik képviselőjét vitték magukkal. A szőlő és bor kultúra vidékünkön a rómaiak idején élte első virágkorát. Sopron és környékén a borászat érdekében a rómaiak tettek legtöbbet. Probus császárt tartják a Sopron környéki szőlők atyjának. Ez a kor időszámításunk után 392-ig tarthatott, mikor is II.Valentinus császár, feladta Sopront – Scarbanciát – és környékét az erősödő Kvád betörések miatt. A fejlett borkereskedelem és borkultúra kb. 500 évre megszűnt. Területünkön jöttek – mentek a népek, hunok, gótok, gepidák, longobárdok, avarok. Ez a viharos időszak nem tett jót a
szőlőnek, de szerencsére nem pusztult ki. A honfoglalás időszakában Nyugat-Magyarország a frank birodalom keleti őrgrófságához tartozott és a szorgalmas bajor telepeseknek köszönhetően újra virágzásnak indult a szőlőtermelés. A honfoglaló magyarok 907-ben a
Pozsonyligetfalu melletti csatában Vérbulcsú és Lél vezetésével döntötték el azt a kérdést, hogy Sopron a magyarok nyugati vagy a frank birodalom keleti végvára legyen. A soproni szőlőtermesztéssel kapcsolatos első magyar írásos dokumentum 1270-ből V.Istvántól
származik. Ebben a király megerősíti a megyei íjászokat abban, hogy a szőlőjük után vámot nem kell, hogy fizessenek. A soproni borvidéken a 19. század elejéig a fehér borok domináltak. 1524-es feljegyzés szerint Habsburg Mária kiváló minőségű aszúbort ivott Ruszton. Érdekességként említem meg, hogy a Rákóczi szabadságharc idején a kuruc csapatok támadták Sopron várát is. A város polgárai megegyeztek a támadó kuruc sereggel arról, hogy időnként a szőlő művelésére engedélyt kapnak, természetesen megfelelő minőségű és mennyiségű bor ellentételeként. Más vörösbor termelői vidékekhez képest eltolódott a fertőmelléki vörösbor kultúra kialakulása. Ennek ismeretében még nagyobb elismerés az, hogy Sopron a vörösborok egyik centrumává vált, és Sopron ma már a kékfrankos fővárosa. A kék szőlő elterjedéséhez nagyban hozzájárult az 1880-as évek közepétől a fehér szőlőket letaroló filoxeria járvány.
Főbb szőlőfajtáink: Cabernet Sauvignon, Merlot, Zweigelt, Pinot Noir, Zöld veltelini, Királyleányka, Sauvignon Blanc, Tramini, Chardonnay, Irsai Olivér, Zenit, Korai piros veltelini és utoljára, de nem utolsó sorban a Kékfrankos.
A kékfrankos egyes kutatások szerint a Kaszpi-tenger partvidékéről származik. Jó termőképességű, megfelelő fagytűrésű, termése hosszú időn keresztül a tőkén tartható, októberben szüretelhető. Borát dús csersavtartalom, jellegzetes, rubinvörös szín, kellemes,
fajtajelleges zamat jellemzi.
Gyermekkoromtól számomra a soproni szőlőtermelők a Poncichterek voltak. Környékünkön a mai napig él ez az elnevezés. De mit is jelent ez a szó, miként ragadt a soproni szőlősgazdákra? Oka egyszerű, mivel a szőlősorok közé babot ültettek (Bohnenzüchter). A bab nem árnyékolta le a szőlőt, nem zavarta a szüretet, és adót sem kellett utána fizetni. A mindennapi életben pedig sokféleképpen tudták ételként hasznosítani. A Poncichter elnevezés a helyiek közt sok élcelődésre ad és adott lehetőséget. 1946-ban megkezdődött kitelepítések hatással voltak borvidékünkre. A szőlőkultúrát meghatározó német ajkú lakosságot fosztották meg vagyonuktól és űzték el őket – kollektíven – a földjükről. Városunkban a rendszerváltásig a TSZ.-ek és az Állami Gazdaság birtokolták a szőlőket, és készítették a borokat. Mennyiségről beszélhetünk, minőségről már kevésbé.
1990-ben új korszak kezdődött a soproni borászok számára is. Az elmúlt 25 évben, bebizonyították, hogy az akarat, a tudás képes a megújulásra, és új távlatokat nyitni a soproni bornak. Újkori sikereink 2004-ben Bordeuxban kezdődtek, aranyérmes Luka pincészet 2002-es Zweigelt Selectionja, Jandl pincészet 2002-es Kékfrankosa, 2005-ben pedig az Iváncsics pincészet 2004-es Irsai Olivérje lett aranyérmes.
Minden korszakban megvoltak azok a meghatározó borászok, akik jobbá tették a környékünkön termelt borokat. A régi soproni nagy borász családok Lenck Sámuel, Russ János, Flandorffer Ignác magasra tették a mércét. A jelenlegi borász nemzedék idősek – ez a tudásukra vonatkozik, nem a korukra – és ifjak már ez idáig is bizonyították hozzáértésüket, nekik kell felismerniük és megvalósítaniuk,
kijelölniük soproni borvidék jövőjének útját. A lehetőség egyik alap pillére kell, hogy legyen az egység megteremtése. Itt főleg a marketing megvalósítására gondolok. Az európai borlovagrend soproni legációjának borász tagjai is letéteményesei annak, hogy a régi nagy soproni borász családok után sikerre vigyék a soproni bort: Bruckner Nándor, Magyar Dezső, Gangl Zoltán, Töltl József, Jandl Kálmán, Jandl Arnold, Iváncsics Zoltán, Sterlik Rezső. Sajnos a 2016-os év nem lesz könnyű, sőt mondhatnánk kimondottan nehéz lesz ugyanis, a kései fagyok egyes szőlőterületünk mintegy 85%-át lenullázta.
Egy jó pohár soproni bor mellett szép nyári estén egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy a bor az univerzum ajándéka.
vitéz Birkás József Vladimir
Okl. mérnök-közgazdász
Címzetes egyetemi docens
Borbíró